DANCS MÁRIA

  Kiállítás a Millennium jegyében a péceli Ráday kastélyban
(2000. október 28–november 26)

A 2000. év Magyarországon a millenniumi ünepségek éve volt.Ünnepeltük első királyunk, Szent István megkoronázását, amelyet az ezredik év fordulójához köt a magyar történelmi hagyomány, egyúttal ettől az eseménytől számítva a magyar állam megalapításának időpontját is. A millenniumi ünnep számos értékes kiállításnak és rendezvénynek adott méltó alkalmat a fővárosban és az ország többi városában egyaránt. Egy ilyen kiállításnak és hozzá kapcsolódó rendezvényeknek volt a helyszíne négy hétig a péceli Ráday kastély is.

A már a 19. század közepétől egyre elhanyagoltabb állapotba kerülő kastély a második világháború pusztításaitól is szenvedett; majd az ötvenes évektől utógondozó kórházként, gyakorlatilag elfekvőként működő épületen a nem rendeltetésszerű használat is rajta hagyta nyomait.

Most, a hosszúra nyúlt, nyomasztó álmából ébredező kastély újra helyéhez és szelleméhez méltó ünnepségnek adott alkalmat. A Műemlékek Állami Gondnoksága kastélyhelyreállítási programjának része a Ráday kastély méltatlan állapotának megszüntetése, az épület szakszerű és teljes helyreállítása, restaurálása, az idő és az emberi hanyagság okozta sebek begyógyítása.

A rendezvénynek otthont adó épület pillanatnyi állapota még sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen folyamatban vannak a felújítási munkálatok, ennek ellenére úgy éreztük, nem volt baj az, hogy egy még nem teljesen megújult épület adott otthont az ünnepi rendezvényeknek.

A gondosan megtervezett, vizuális intelligenciáról árulkodó meghívó első rendezvénye a Könyv című kiállítás megnyitójára szólt. Bár a magam részéről nem igazán kedvelem a kiállítás–megnyitókat – sokkal inkább szeretem napokkal utána csendben megnézni a kiállítást, a zajos forgatagból kiszakadva bensőséges kontaktusba,"beszédes kapcsolatba" kerülni a művekkel –; ez a kiállítás-megnyitó üdítően rendhagyónak bizonyult.

A rendezők nem azt a szokásos megoldást választották, amikor a kiállítás helyszínén a megnyitó beszédek után "mindenki mehet, amerre lát", – szétszéledhetnek a látogatók, hanem egy igen szép és elegáns megoldást: a péceli református templomban, amelynek alapítói szintén a Rádayak voltak, – nos e templom falai között gyűltünk össze a megnyitóra.

A zene hangjaival kezdődő és avval is záruló megnyitó ünnepség beszédei jó ízlésről, értékes gondolatokról és arányérzékről tanúskodtak. A hitnek az ember életében betöltött kardinális szerepe, az emberi gondolkodásnak a művészetben megnyilvánuló szabadsága, a zene és – itt

most különös hangsúllyal – a könyv mindennapi kenyérként funkcionáló szerepe az ember hétköznapjaiban, valamint a Rádayak, Pál és fia Gedeon életműve és szerencsésen ránkmaradt–ránkhagyományozott gyűjtésének értékelése, és nekünk, kései utódoknak, mindezen értékek előtti hódolatunk kifejeződése, külön-külön mind megfogalmazódtak a beszédekben. [1]

A templomi megnyitó ünnepséget követően a nagy létszámú közönség együtt átment a templomból a kastélyba, ahol a díszteremben összegyűlve és majd csak onnan szétszéledve, mindenki kedve-érdeklődése szerint elidőzhetett a kastély termeiben és szobáiban, ahol fiatal művészek vallottak az anyagok, a formák,a színek és nem utolsósorban a saját fantáziájuk, és tehetségük segítségével arról, hogy hogyan tudják tárgyi formában öntve, vizuálisan megfogalmazni, mit jelent számukra a könyv, mi jut eszükbe, ha azt hallják: a "KÖNYV".

A kastély, amely pompás könyvgyűjteménye és főképpen Ráday Gedeon emberi hozzáállása révén központi szerepet töltött be a 18. századi magyar művelődésben és a Kazinczy nevével fémjelzett újjáéledő magyar irodalomban, méltóbb helyszíne nem is lehetett volna ilyen indíttatású kiállításnak.

A négy hétig látható kiállítás mellett még két kapcsolódó eseménynek adott otthont a kastély díszterme.

Október 11-én az ünnepi rendezvény részeként előadások hangzottak el Ráday Gedeon műgyűjtő tevékenységéről, a Ráday Gyűjteményben elhelyezett könyvgyűjteményük tudományos feldolgozásásáról, restaurálásukról és kötéseik vizsgálatáról, végül pedig magának a kastélynak a felújítási munkálatokat szükségszerűen megelőző tudományos kutatatómunkáról, a kastély építéstörténetéről,valamint a folyamatban lévő felújtási munkálatokról. [2]

Az ünnepi rendezvénysorozat november 26-án a díjátadással és koncerttel zárult, amelyet a kastély dísztermében tartottak, és amelyen három Mozart–szonátát hallgathatott meg a dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség, továbbá elhangzottak Kazinczy Ferencnek a Magyar Pantheonban és a Pályám emlékezete című műveiben olvasható írásai Ráday Gedeonról. [3]

Ezúton is szeretnénk megköszönni a rendezőknek lelkes munkájukat, a megjelenteknek

is a lelkes résztvételt, és nem utolsósorban Ráday Pálnak és Ráday Gedeonnak tartozunk köszönettel, akiknek nemes hagyománya, szellemi és tárgyi hagyatéka, lehetőséget adott és ad az utódoknak a jóhoz való kötődésre.

Reméljük, hogy egykori otthonuk mielőbb teljes fényében fog ragyogni, és még sok értékes rendezvénynek fog otthonául szolgálni.



[1] A megnyitón köszöntő beszédet mondott (az elhangzás sorrendjében): Tariska Zoltán református lelkész; Orosz Ferenc ny. református lelkész; Dr. Gémesi György országgyűlési képviselő, Gödöllő város polgármestere; Csányi Éva, a Műemlékek Állami Gondnoksága igazgatója; Berecz Ágnes, a Ráday Gyűjtemény igazgatója.

Közreműködött: Csavlek Etelka, az Operaház magánénekese; Maros Éva hárfaművész; Geiger György trombitaművész.

A kiállítást rendezte: Laczkó Ibolya és Ladányi József művészettörténészek.

A kiállítás kurátora: Pannonhalmi Zsuzsa keramikus-művész.

[2] Az előadásokat tartotta (az elhangzás sorrendjében): Berecz Ágnes, a Ráday Gyűjtemény igazgatója; Victor Örzse restaurátor; Csenki Éva restaurátor; és Bartos György művészettörténész.

[3] A hangversenyen fellépett Szilasi Alex zongoraművész és Ittzés Gergely fuvolaművész.