Jakob Müller könyvkötései a Ráday Könyvtárban

Ráday Gedeon könyvtárának kialakulásával, gyarapodásával kapcsolatban bőséges levéltári anyag áll a kutatók rendelkezésére. A levelezés, a számlák a kiadványok beszerezésének körülményein kívül a könyvek köttetésére vonatkozó adatokat is tartalmaznak. A források alapján több, Rádaynak dolgozó kompaktort, és általuk bekötött nyomtatványt ismerünk. Eddig számszerint a legtöbb kötetet egy Jakob Müller nevű – Segesváry szerint pesti könyvkötő –, műhelyéből ismerjük. Számláján a művek nagyság szerinti, illetve a kötés módja (angol, francia) szerinti csoportosításban szerepelnek. Ráday a munkáért 169 forint 9 krajcárt fizetett a könyvkötőnek. A számlán olvasható több, mint kétszáz munkából 115 kötetet azonosítottunk, 66 könyv kötésszempontú leírása stíluskritikai vizsgálat alapján készült el. Néhány tételhez több könyvet is rendeltünk akkor, amikor az impresszumadatok, a kiadvány mérete, és a kötés Müller-műhelyre jellemző bélyegzői – azaz díszítőszerszámai – egyezése alapján ez indokolt volt, mert a felmerülő lehetőségek „bősége”miatt egyertelmű azonosítást nem tudtunk végezni. 174 kötethez 181 leírás készült, a többkötetes munkák egyes köteteinek kötései nem minden esetben azonosak.

Ennek alapján néhány, biztosan azonosítható bélyegzőjéről beszélhetünk A bordamezők közepén balról jobbra hajló tulipánszál a leggyakoribb Jakob Müller kötésein. Ezen kívül általában valamilyen virágmotívum látható a gerincmezők középdíszeként (Pl. egy ötszirmú, leveles virágtő, borzas szirmú virág, virág csillag alakú szirommal, kis szirmú virág). Főleg a borda nélküli sima háton találunk gyakran egy aranyozott hálórácsra emlékeztető mustrát, amely az egész felületet betölti. Jellemző még egy sodrott szalagra emlékeztető, vízszintesen nyomott filétasor is. A gerinc jellegzetes díszítőelemei: a sarkokból behajló karéjbélyegző, a leveles inda, a balra dőlő, aranyozott, sűrűn rovátkolt filéta használata (ez utóbbi főként bordaéleken gyakori, de fejnél és lábnál is többször díszíti a gerincet). A bordamezők nyílás felőli széleit cakkos, ú.n. farkasfogú, aranyozott filétasor zárja le. Gerincdíszítésként aranyozott pontsort, és meanderre emlékeztető, visszahajló, ritmusos sormintát is gyakran használ Müller.

Jakob Müller esetében hátra van a könyvkötő személyének azonosítása is, hiszen a szakirodalom szerint két azonos nevű kompaktor is működött egyidejűleg, mindkettő győri származású. A számlát Ráday Gedeon számára kiállító Jakob Müller biztosan nem azonos az 1752-ben pesti polgárjogot kapott könyvkötővel, mert ő már 1775-ben meghalt, özvegyét egy év múlva egykori legénye, id. Fischer János vette feleségül . A péceli gyűjtő számára dolgozó Jakob Müller az általa bekötött kiadványokat egy fólió nagyságú füzetbe írta, a címkén az 1778-as évszám olvasható. A számlán szerepelnek 1778 után kiadott művek is, Müller a füzetet minden bizonnyal folyamatosan, 1778 után is vezette. E dokumentumban olvasható Ráday Gedeon német nyelvű megjegyzése is 1779. szeptember 12-iki dátummal. A Rádaynak dolgozó kompaktort tehát azok között a mesterek között kell keresnünk, akiknek működésére 1778-ban, illetve az ezt követő időszakban még van adatunk. Koroknay Éva Győr könyvkötészetéről írt tanulmányában a kompaktorok között említett egy Jakob Müller nevű könyvkötőt, aki 1737-1778 között dolgozott a városban.

2006. novemberében végeztünk kutatásokat a győri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban, a Xantus János Múzeumban, Győr Megyei jogú város Levéltárában, valamint az evangélikus egyház könyvtárában. Levonatokat készítettünk a Koroknay által Müller-kötésként feltüntetett kötetekről (5 db). A kézbevett könyvek kötései részleteiben sem tartalmaznak olyan motívumokat, amelyek alapján feltételezhetnénk az azonosságot azáltalunk ismert Jakob Müller munkáival. A Ráday Könyvtár anyagában Jakob Müller kompaktor által kötött könyvek mind jellegzetesen 18. századi, aranyozott gerincű, egészbőr, vagy márványozott egészbőr kötésben készültek. A Győrben leírt példányok többsége szintén bőrkötés (egy könyv papírborítású), de egy korábbi stílusban készítették azokat. Valószínű, hogy az egyébként 18. századi kötetek (protokollumok, artikulus-Gyűjtemény, céhszabályzat, összeírás) műfajuk miatt kerültek nem korszerű ill. a papírborítás esetében igénytelenebb kötésbe.

Győr Megyei jogú város Levéltárában megtaláltuk Jakob Müller győri kompaktor végrendeletét és olvastuk nevét a helyi polgárokról készült összeírásokban is. Személyére vonatkozóan egyelőre nem találtunk olyan adatot, amely alapján feltételezhetnénk, hogy a győri Jakob Müller könyvkötő azonos azzal a Jakob Müller kompaktorral, aki Ráday Gedeonnak is kötött könyveket. Egyelőre azonban csak a győri Jakob Müller könyvkötőt ismerjük azok közül a kompaktorok közül, akik 1778-ban, illetve 1778 után még éltek és működtek. Már említettük, hogy a szakirodalomban könyvkötőként, kiadóként és könyvkereskedőként is ismert, győri származású, pesti Jakob Müller már nem él. Ráday könyvkötőjének és a győri Jakob Müller személyének tisztázása még további kutatásokat igényel.