G. EtÉnyi NÓra

Lorántffy Zsuzsanna politikai és kulturális szerepe hazai és európai tükörben

Johannes Amos Comenius Orbis pictus, azaz Látható világ című gyermekeknek írt tankönyvének közel 260 kiadását ismeri a kutatás. A koraújkortól kezdve bestsellernek számító művet már kiadási évében, 1658-ben újra nyomtatták, s azt követően is évente több kiadással is jelentkezett a híres nürnbergi Endter kiadó. [1] A latin, német, angol, francia, olasz változatokkal bővülő példányok után, 1669-ben az Endter kiadó felkérésére egy Altdorfban tanuló soproni diák készítette el a képek mellé a magyar szómagyarázatokat is. [2]

Talán furcsa, hogy ezzel a kitérővel kezdem, de köztudott, hogy Comenius e híres művét sárospataki évei alatt 1650 és 1654 között állította össze, és a rendelkezésére bocsátott sárospataki nyomdában néhány próbalenyomat is készült a kéziratról. Bár az alapvetően metszetekre épülő, a létező világot képekben bemutató művet csak a legjobb technikai felkészültséggel rendelkező nürnbergi Endter nyomda tudta megfelelő minőségben megjelentetni.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy egy-egy koraújkori nő, asszony alakjának megragadásához szűkösek a forrásadottságok, hiszen a 16-17. századi mindennapi élet részletes bemutatásához rengeteg aprólékos forrásfeltárás szükséges. [3] Mégis elmondható, a magyarországi, valamint az erdélyi politikai, gazdasági és kulturális életet vizsgálva, hogy az ismert politikusok, főméltóságok és katonák mellett mind jobban kirajzolódnak a szintén jelentős szerepet játszó asszonyi alakok is. Gondoljunk akár Nádasdy Tamás nádor feleségére, Kanizsay Orsolyára, vagy Esterházy Miklós nádor nejére, Nyáry Krisztinára, Batthyány Ferencné Lobkowitz Poppel Évára, vagy akár Zrínyi Ilonára, no és persze I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hitvesére, Lorántffy Zsuzsannára.

Lorántffy Zsuzsanna portréját nem könnyű megrajzolni. Talán jellemző lehet, hogy az egyetlen róla fentmaradt korabeli festmény hitelessége is kétes, nem bizonyítható, hogy milyen körülmények között készült, s egyáltalán vele egykorú-e az ábrázolás. [4] Mégis Lorántffy Zsuzsanna hatalmas levelezési anyagából: férjével és fiaival váltott, az élet minden területére, még a diplomácia és a hadszínterek kérdéseire is kiterjedő levélváltása, lelkészekkel, iskolákkal, de még az építő mesterekkel is fenmaradt levelezése, az általa gondosan vezett számadáskönyvek, és gazdasági iratok alapján megfoghatóvá és megismerhetővé válik Lorántffy Zsuzsanna sokoldalú személyisége. [5]

Lorántffy Zsuzsanna 1600-ban született valószínűleg Ónod várában, Zeleméri Kamarás Borbála és Lorántffy Mihály gyermekeként. A Lorántffy család ősi, ám köznemesi sorban maradt családnak számított, akik jelentős szerepet játszottak a vármegyei életben, a végeken és országgyűlési követként az országos politikában is. Anyai ágon Dobókkal és a Széchyekkel tartottak fent rokonságot. [6] Lorántffy Mihálynak örökség révén jutott kezére a sárospataki vár, amely mindenképpen a család jelentőségének növekedését jelentette. [7] Azonban korán meghalt, és két kiskorú lányának, Lorántffy Zsuzsannának és Máriának hosszadalmas birtokperekkel sikerült csak az örökséget megtartani. De még az árván maradt lányok is kelendő feleségjelöltek voltak. Újabb kutatások szerint a Lorántffy lányok kezére Friedrich Teuffenbach morva főúr is pályázott. A Teuffenbach család a cseh és osztrák politikában is jelentős szerepet játszott, de esetünkben egy személyes vallomás miatt érdemes megidéznünk Frierdich Teuffenbach alakját. Teuffenbach ugyanis egy hivatalos levél hátuljára 10 pontban azt is összeírta, hogy milyen feleséget álmodott magának. Leírása szerint a leány legyen szép és gazdag, ősi család tagja, rokonsága legyen terebélyes és tekintélyes, aki révén sok jó barátra és pártfogóra tehet szert, amelyhez a színvonalas nevelés is elengedhetetlenül szükséges. [8] Az elvárásoknak Lorántffy Zsuzsanna megfelelt, kezét azonban a felsőmagyarországi protestáns köznemesi körökben jelentős politikai befolyással bíró Rákóczi György nyerhette el.

A 16 éves Lorántffy Zsuzsanna házassága a 23 éves, kiterjedt felsőmagyarországi birtokokkal rendelkező Rákóczi Györggyel érdekházasságnak is tűnhet, de a levelezésükből is kiderül, hogy a két hasonló gondolkodású ember tartós és harmonikus szövetsége alakult ki e szerelmi házasság nyomán. Biztonsággal kijelenthető, hogy egyenrangú, egymásra támaszkodó társakká váltak. Nem sok kézzel fogható adat maradt fent Lorántffy Zsuzsanna taníttatásáról, iskolázottságáról. Mindössze annyi ismert, hogy Lorántffy Mihály támogatta a sárospataki református iskolát, s amint az apa udvari lelkésze, Szepsi Laczkó Máté feljegyezte, Lorántffy Zsuzsanna éles eszű, tanult lányka volt. Mégis Lorántffy Zsuzsanna könnyen megbírkózott az egyre felelősségteljesebb feleségi szereppel. Hiszen Rákóczi György pályája meredeken ívelt felfelé, az ő feladata volt a felsőmagyarországi köznemesek érdekeinek egyeztetése, és Bethlen Gábor hadjáratainak előkészítése illetve hátterének biztosítása az Erdéllyel szomszédos királyi megyékben. [9] S még nagyobb az asszony számára is a felelősség 1630-tól, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé választásától. Lorántffy Zsuzsanna mégis könnyen megbírkózott egy olyan szereppel, melyre nem készítették fel és nem is készíthették fel. [10]

A 17. század elejére új típusú műveltségeszmény, szokásrend jelent meg, mely a nőktől is sokféle és jól hasznosított ismeretanyagot várt el. [11] Nemcsak a nemesi, hanem a polgárasszonyok számára is új nevelési eszmény, viselkedési minta jelent meg. [12] Az új eszményt elvont értekezések mellett könnyen megfogható és megjegyezhető, közérthető szimbólumokban is népszerűsítették. A Német-római Birodalomban a városi élet szabályait, elvárásait sugalló metszetek a 17. században jelentek meg nagy számban. Sőt, egyes kiadók specializálódtak is ilyen tárgyú metszetek és szövegek megjelentetésére. A sokszor a városi tanács megbízásából közzétett nyomtatványokat a kiadók büszkén vállalták, a nevüket mindig feltüntették. [13] A híres nürnbergi kiadó, Paulus Fürst haláláig, 1666-ig több mint 420 pontosan azonosított röplapot adott ki erkölcsnemesítő céllal. [14] A kiadványok szórakoztatóan, de nagyon tudatosan terjesztették az elvárt magatartásformát elsősorban a fiataloknak és a nőknek. S bár a nők is egyre nagyobb számban tanultak meg olvasni, de éppen a közérthetőség és persze a szórakoztató forma miatt sok a metszettel illusztrált kiadvány, melyek akár belső terek díszítésére is alkalmasak voltak. Olyan utcakép–ábrázolásokat is láthatunk, melyeken a vásárokon városi hölgyek ilyen erkölcsnemesítő és vallásos tárgyú metszetek és képek között válogatnak. Egy korabeli nürnbergi röplapon egy “Mindig divatos fa” látható, melyet gondosan locsolgatnak és ápolgatnak a körülötte legyeskedő ifjú emberek. [15] A fa lombjai között különböző korú lánykák láthatók, akik imádkozással, énekléssel, zenéléssel és hímzéssel múlatják az időt. De nemcsak ezek a hagyományos viselkedési minták jelennek meg a fán, hanem a már nagyobbacska hölgyek olvasnak, írnak és a világ új eseményei iránt is érdeklődnek. Amint a kép is sugallja, csak szellemi műveltség birtokában válhatnak házasságra éretté. A fának természetesen megvan a férfi változata is, ahol a fiatalemberek fallabdáznak, birkóznak, muzsikálnak, de érettebb korukban már csillagászattal, földgömbbel és matematikával is foglakoznak. A társasági szokások és elvárások megértetéséhez már nem elégségesek a képes röplapok. A városi felsőbb rétegek hölgytagjai számára részletesebb kiadványok ismertették a helyes viselkedési formákat, és az aktuális társalgási témákat különböző társasági alkalmakra. [16] A kevésbé előkelőknek és művelteknek zsebbe rejthető könyvecskék mutatták be, hogy milyen viseletet kell ölteniük délutáni vendégségre, vagy ha délelőtt elmennek valahova. Az egyszerűbb asszonyok számára kis metszetekkel illusztrált, könnyen megjegyezhető versikékben foglalták össze, hogy miként kell egy cipésznének, vagy egy rézművesnének férje munkáját segítenie. [17] Nemcsak a hétköznapokra vonatkozó általános viselkedési mintákat jelenítettek meg ezek a kiadványok, az életpálya egészére is megfogalmazódott egyfajta elvárásrendszer. Életlépcsők mutatták be a helyes életritmust, tudatosan felkészítve az élet egyes szakaszaira. A teljes életetet száz évben láttatva, tíz évenként váltanak a férfiak és a nők szerepet, viseletet és státust. A kívánt magatartásmintát állatszimbólumokkal tették közérthetővé. A tízéves fiúgyermek kis majmocskával látható, hiszen olyan játékos és annyit kell tanulnia, mint egy majomnak, a húszas éveiben járó fiataltól szintén a tanulást várják el, amit egy bárányka képvisel. A harmincéves ifjúnak olyan munkabírása kell, hogy legyen, mint egy bivalynak, a negyvenéves férfinak oroszlán erejűnek kell lennie. A lépcső csúcsán álló ötvenéves férfi, aki az öltözetében is a legtekintélyesebb, a farkasok tudásával és tapasztalatával rendelkezik. A hatvan évesnek már a róka ravaszságára van szüksége, a hetvenéves tapasztalt, mint egy kutya, a nyolcvanéves pedig már óvatos, mint a leopárd. A kilencvenéves mellett már egy szamár látható, míg az utolsó fázist egy hattyú kíséri. A nők életét különböző madarak szimbolizálják. Míg a kislányt egy bimbózó rózsafa jeleníti meg, a tízéves leánykának már a kezében van a rózsa, de még csak kismadár a családban. A húszéves leány a begyekhez hasonlóan büszkén lépked, a harmincéves asszony már pávaként élvezheti az élet örömeit. A negyvenévest sok gyermek veszi körül, mint egy tyúkanyót, az ötvenéves okos és jelentőségteljes, mint egy darumadár. A hatvanévesnek a lúdhoz hasonlóan sokmindenhez kell értenie, míg a hetvenévesnek a lelke sasként égre száll. A nyolcvanéves a bagolyhoz hasonlóan bölcs, a kilencvenéves pedig már olyan, mint egy denevér. Létezik olyan változata is az életlépcsőnek, amelyik egy házaspár elvárt státusnövekedését és változását mutatja be. Elsősorban a viseletben bekövetkező váltások teszik egyértelművé az idő változását, de azt is, hogy ketten együtt érnek el valamilyen társadalmi rangot és állapotot.

Nem idegen a korújkori Magyarországtól és Erdélytől sem ez az újtípusú műveltségeszmény, és a magatartásminták megjelenése. Bár elsősorban a műveltebb és társadalmilag jelentősebb szerepet játszó nők számára fogalmazódnak meg az elvárások [18] , Pázmány prédikációi vagy az Erdélyben megjelent fordítások is azt mutatják, jól ismerik és átültetik a külföldi szokásokat. Draskovich János feleségének, Istvánffy Évának fordíttatja le Antonio Guevara V. Károly számára készített Horologium principium című állameléméleti művének kifejezetten a nőneveléssel, a női magatartásmintákkal foglalkozó részét. [19] A teljes művet 1628-ban már a nyomtatás költségeit fedező I. Rákóczi Györgynek és Lorántffy Zsuzsannának ajánlva adja ki Bártffán Prágai András. Az udvari élet viselkedési mintáit is bemutató művet Rákóczi György ajándékként szétküldte udvari embereknek, nemeseknek, városoknak és egyházi közösségeknek. [20] A Fejedelmek serkentő órája az egyik legnépszerűbb mű lesz a 17. századi Erdélyben. A polgárasszonyok számára megjelenő új magatartásminta nehezebben megfogható a koraújkori Magyarországon és Erdélyben, de a külföldön, így a Nürnberghez tartozó altdorfi egyetemen tanuló magyarországi és erdélyi peregrinusok [21] valószínűleg megismerkedtek az új szemlélettel. Igy fokozatosan nemcsak elvárásként, de elfogadható új szerepként is elterjedté válik az új idea.

A lánynevelésben nagy szerepet kap a műveltség, a feleségnek reprezentálnia kell férje mellett, értenie kell a díszes kárpitokon megjelenő szimbólumokat, de a férj távollétében a birtokügyeket is kezében kell tartani, s ami a legfontosabb a gyermeknevelésben is meghatározó a szerepe. [22] A könyvnyomtatás felfedezése után kifejezetten nők számára készített olvasmányok jelennek meg, nemcsak szórakoztatásul, hanem a mindennapi élet tudnivalóit is összegezve. A vallásos elmélyülést segítő könyvek mellett a divatos öltözeteket bemutató és egyben elítélő kiadványok [23] , és a helyes feleségi és anyai mintákat bemutató tanulságos könyvek egyaránt a női olvasókat célozták meg. [24]

Mindezekből következően megváltozik a nemek, a házastársak viszonya is, miként elmélyültebb és többrétegűbb lesz a családi élet, s a hitélet is bensőségesebbé válik. [25]

Lorántffy Zsuzsanna nem tartott fent jelentős szalont, nem kellett táborba szállnia, nem levelezett diplomatákkal, mint a korszak híres francia vagy angol nőalakjai, de mégis ennek az új típusú asszonynak jellegzetes megtestesítője volt. [26] Pedig nem mondható tipikusnak asszonysorsa sem, hiszen a kor mércéje szerint a maga 60 évével hosszú életet élt, s viszonylag érett korúan 48 évesen vált csak özveggyé. S bár a házastársak viszonya a kor szokásain túl is meleg és ragaszkodó volt, sok asszonyi megpróbáltatás is érte Lorántffy Zsuzsannát. Valószínűleg hat gyermeket szült, akik közül négy fiú hosszabb életet élt, de csak egy élte túl közülük anyját, és ő is csak néhány hónappal.

Egyedivé teszi sorsát az is, hogy férje a végrendeletében elsősorban őrá hagyta a családi birtokokokat, s talán ez tette lehetővé, hogy Lorántffy Zsuzsanna jól látható módon férje halála után is jelentős státusban maradt.

Fordulatokban gazdag életet élt. Lorántffy Zsuzsanna életében házasságkötése után az első jelentősebb korszakhatár 1630, mikor az addigiaknál is egyértelműbben belépett a családi életébe a politika. I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé választása kezdetben azonban több nehézséget, mint örömet jelentett a család számára. Nem volt egészen váratlan, hogy Rákóczi lett a fejedelem, hiszen apja Rákóczi Zsigmond rövid ideig már elfoglalhatta a fejedelmi széket, s Rákóczi György Bethlen Gábor bizalmi embereként, hadjáratait előkészítő hadvezérként, felső-magyarországi szövetségeseként jó erdélyi kapcsolatokkal rendelkezett. [27] A főként magyarországi birtokokkal rendelkező családnak azonban jóideig tartott erdélyi pozíciójának megszilárdítása. 1636-ig Bethlen István köréből, Esterházy Miklós nádortól és a török részéről is többfelől fenyegették hatalmát. A magyarországi főméltóságok közül ténylegesen csak Pázmány Péter biztosította erkölcsi támogatásáról I. Rákóczi Györgyöt. Lorántffy Zsuzsanna, amint leveleiből is kitűnik, ellenezte a fegyveres harcot, nem látta át férje 1636-os, sem az 1643-44-es hadjáratának a jelentőségét. A meghatározó hátországot mégis megfelelően biztosította számára. A mélyen vallásos asszony böjtölt a hadi vállalkozások idején. De aktívan is segítséget nyújtott. Fogadta és továbbította a hadszínterekről és külföldről érkező híreket. Irányította a szüretet, gondoskodott Várad és Jenő ellátásáról, számba vetette a gyalogosokat, egyszerre élte asszonyi életét és az erdélyi politikát. [28] A sokfelé elterülő Rákóczi és Lorántffy családi, valamint a fejedelmi birtokok I. Rákóczi György politikájának meghatározó bázisát jelentették. Kezében összpontosultak a legfontosabb várak és gazdaságilag meghatározó területek. Az otthonmaradt fejedelemasszonynak Sárospatak mellett Szerencs, Ónod, Gyulafehérvár, Fogaras, Várad és Munkács várának életét is figyelemmel kellett kísérnie.

Lorántffy Zsuzsanna leveleiből e politikailag válságos időszakban a család mellett az ország gazdasági ügyei, a nemzetközi helyzet, az egyház, az iskolák mindannapos és átfogó problémái bontakoznak ki. Lorántffy Zsuzsanna életében szorosan összefonódik a személyesség, az aggódó feleség és anya, valamint a közösségért felelős fejedelem asszony.

Az 1636-os válságot követően, I. Rákóczi György katonai és politikai győzelme után virágzó időszak következett I. Rákóczi György fejedelemségében. Bethlen Gábor politikájának folytatója gazdaságilag és politikailag is erős erdélyi fejedelemséget épített tovább, amely új feladatokat jelentett a fejedelemasszony számára is.

A fejedelmi udvar reprezentációja ugyan megváltozott, kevésbé fényűzővé vált Bethlen második feleségének, Brandenburgi Katalin idejéhez képest, de új, nagyszabású építkezések indulnak meg a fejedelmi udvarban, s Örményesen, Pocsajon, Királyhelmecen, Sátoraljaújhelyen és Munkácson is. [29] Az építkezéseket jórészt I. Rákóczi György irányítja, mégis bizonyos, hogy nagy szerepe volt ebben Lorántffy Zsuzsannának. Mint ahogy a sárospataki vár kényelmessé, lakályossá tétele is Loránffy Zsuzsanna képzeletét és elvárásait tükrözi. Az újdonságnak számító erkélyre nyíló szobák, a Bodrogra és a belső udvarra is kilátást biztosító erkélyek, a divatos emeleti szárny, loggiás lépcsősor, tehát a kényelmet és reprezentációt egyaránt szolgáló vár kialakítása Lorántffy Zsuzsanna érdeme. [30]

Mint ahogy a várakat körülvevő virágos, gyümölcsös, gyógynövényes kertek is elsősorban a fejedelemasszony világát tükrözik. A kertek a kor fontos reprezentációs központjai. Az 1620-as, 30-as évektől kezdve a híres pozsonyi érseki kert mellett minden jelentős főúri rezidencián különböző pihenő- és gyümölcsöskerteket alakítottak ki. [31] I. Rákóczi György, megcsodálván a morvaországi Lichtenstein kastély kertjét, azt ígéri feleségének, hogy a kertészt fiával együtt megszerzi neki, s többször számol be a fejedelemasszonynak a kertjei állapotáról levélben. Lorántffy Zsuzsanna nemcsak különleges virágmagokat, oltványokat, citromfákat vásárol, vagy küld ajándékba családtagjainak és barátainak, hanem élvezi is a kert örömeit, sokszor ebédel vagy pihen gyermekeivel a kertben. [32] De nemcsak a test és lélek felüdülését fejezik ki a korabeli kertek. A gyógynövényekkel és füvekkel bevetett táblák a ragályok és betegségek elleni védekezést szolgálták. A kor főúri asszonyainak felelőssége volt kisebb bajokra enyhülést találni, vagy a nehezen beszerezhető orvosok megérkezéséig a saját patikából a családnak és ház népének orvoslását biztosítani. [33]

Valószínű, hogy hiteles az a vallomás, melyet egy boszorkánysággal vádolt füves asszony, Tudós Ilona tett 1681-ben. Azzal védekezett, hogy Lorántffy Zsuzsannától tanulta a füvek megszólaltatásának tudományát, tehát Lorántffy Zsuzsanna is jól ismerte a különböző gyógynövények szerepét. [34]

A virágzó kertek a szépség és a gyakorlati hasznosság mellett a kor szimbolikus gondolkodásmódján az ország virágzását és a jövőbe vetett hitét is kifejezték.

I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna a jövő fontosságát nemcsak szimbolikusan a kertek ápolásával fejezte ki, hanem a jövő generációjának nevelésével is. Politikájukban az iskolaépítés, az iskolaügy fejlesztése kiemelt szerepet kapott. Új iskolaépületek emelésével vagy akár a híres pataki iskola épületének bővítésével is bizonyították, hogy mennyire meghatározónak tartják az oktatás ügyét. Az anyagi javak biztosítása mellett még fontosabb kérdés volt az oktatás színvonalának és hatékonyságának biztosítása. A kor neves tudós tanárai számíthattak pártfogásukra: Keresztúri Pál, Tolnai Dali János vagy Apáczai Csere János többször kapott közvetlen erkölcsi és anyagi segítséget Lorántffy Zsuzsannától.

A Bethlen Gábor-i hagyományokhoz híven Rákóczi György fejedelemsége alatt is nagyszámban jutottak ki erdélyi diákok fejedelmi, városi vagy magán ösztöndíjakkal külföldi egyetemekre. Úgy tűnhetne, az anyagi áldozatok miatt jelentős teher lehetett a külföldi iskoláztatás, ugyanakkor óriási haszonnal is járt a fejedelemség számára a sok külországban tanult diák, akik a legmodernebb eszmékkel, tudományos ismeretekkel és könyvekkel tértek haza többéves egyetemi tanulmányok után német, németalföldi és angliai egyetemekről. Bethlen Gábor uralkodásától kezdve a prédikátorok mellett a közigazgatásban és a diplomáciai küldetésben is szerepet játszó szakemberek képzése is meghatározó volt a fejedelmi politikában. [35] I. Rákóczi György pedig azt is elvárta, hogy prédikátorai ne csak a templomok falai között, hanem az iskolákban is továbbadják a külföldön szerzett legmodernebb tudást.

A külföldi iskoláztatás mellett I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna is fontosnak tartotta, hogy Erdélyben megteremtsék a korszerű középiskolai és felsőoktatást, a tudományos életet is fejlesztve híres külországi tudósok meghívásával. S jöttek is nagyszámban jelentős tudósok, tanárok, mint például a három Hessenből menekült professzor, Alsted, Bisterfeld, Piscator, akik még Bethlen Gábor hívására érkeztek Erdélybe, de maradtak I. Rákóczi György alatt is. Erdélyi tartózkodásuk megerősítette azt a kapcsolatrendszert és tudományos információáramlást, amelyet már az egyetemet járt erdélyi értelmiség korábban kialakított. [36]

A korabeli Európa iránti szellemi nyitottság és a neves külföldi tudósok érdeklődése az ország iránt nemcsak Erdély szellemi színvonalát, hanem a fejedelemség jelentős nemzetközi státusát is tükrözte. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadjárataival és diplomáciai akcióival tartósan biztosítani tudta Erdély német fejedelemségekhez hasonló jelentőségét a korabeli diplomáciai tárgyalóasztaloknál és hadszíntereken. Igaz, utolsó előtti aláíróként, de Erdély bekerült a harminc éves háborút lezáró nemzetközi vesztfáliai békeszerződésbe. A négy évig tartó tárgyalásokkal megszületett békeművet a kortársak a korabeli Európa keresztlevelének tartották, mellyel, úgy remélték, jó időre tartósan biztosítani tudják a korabeli keresztény világ meghatározó államainak békés együttélélését. Hogy amint az égen a bolygók nem keresztezik egymás útját, úgy az európai államoknak se kelljen fegyverrel egymással szemben állniuk. Ebben a békeműben a közép-európai térségben Erdélynek fontos kiegyensúlyozó szerep jutott. [37]

Mennyire értette meg Lorántffy Zsuzsanna az erdélyi fejedelemség nemzetközi jelentőségét? Nehéz erre válaszolni az eseményekben és fordulatokban gazdag életet szemlélve, hiszen nincsenek diplomáciai iratok, melyek határozottan tükröznék a fejedelemasszony életét.

Amint féltő, aggódó leveleiből kitűnik, I. Rákóczi György 1644-es felső-magyarországi hadjáratának valóságos célját nem értette meg, a háborút kezdettől fogva ellenezte, s attól tartott, hogy Magyarországon és Erdélyben az akciót I. Rákóczi György magánérdekű háborújának fogják tartani. Nem lehetett könnyű meglátni a háború valóságos célját, hiszen amint Makkai László történész szellemesen megjegyezte, a hadjárat valójában egy “katonai séta”. [38] Csakhogy amint a beavatott magyar és erdélyi főméltóságok jól tudták, már a béke érdekében folyt a háború, hiszen Rákóczi is tudott a meginduló béketárgyalásokról, s éppen a jobb tárgyalási pozíció elérése érdekében lángoltak fel az összecsapások, a kor meghatározó gondolkodójának, Hugo Grotiusnak Háború és béke jogáról írt művében összefoglalt elveknek megfelelően. [39]

Lorántffy Zsuzsanna kezdeti ellenvéleménye ellenére az elindított hadjáratban, az 1636-os időszakhoz hasonlóan minden tekintetben megfelelő hátországot nyújtott férjének. Ha kellett, 2500 golyóbis szállításáról gondoskodott a tűzerőt és az ágyúöntés különösen fontosnak tartó férje kívánságára.

Erdély számára a vesztfáliai béke azonban nemcsak jelentős eredményeket hozott, hanem egészen új kihívásokat is eredményezett. Az új, eddigiektől eltérő taktikát igénylő politikát azonban már nem a tapasztalt fejedelem irányította, hiszen I. Rákóczi György nemsokkal a békekötés hírének vétele után, 1648-ban elhunyt.

Talán ezután mutatkozik meg a maga teljességében Lorántffy Zsuzsanna igazi arca. Férje halála mélyen megrázta, de már röviddel a halotti epitáfium ünnepélyes elhelyezése után visszaköltözött gyermekkora színhelyére, Sárospatakra. Sokféle vár és kastély közül választhatott volna, de ő mégis egyértelműen Sárospatak mellett döntött. Vajon miért? Bizos hogy szerepet játszott s vár szépsége, hiszen ő maga írta, hogy milyen kedves számára ez a táj is, ahol nem akad meg hamar a tekintette a közeli hegyekben. A várat az átépíttések után egyik legkedvesebb tartózkodási helyének tartotta, 1642-től a török csempékkel kirakatott fogadóterem, a csodálatos bokályos ház is különösen vonzóvá tehette. Döntésében azonban jól átgondolt politikai és gazdasági érdekek és határozottan kirajzolódó új feladatok is szerepet játszottak. Sárospatak és környéke virágzó szőlős területeivel, jó kereskedelmi kapcsolataival kitűnő gazdasági központ volt a sokfelé elterülő családi birtokok számára. Az örökségben Lorántffy Zsuzsannára hagyott birtokok azonban nemcsak gazdagsági, hanem politikai szerepet is róttak Lorántffy Zsuzsannára, melyet szintén férje hagyott rá örökül. Pedig I. Rákóczi György fiához írott parainezisében, államelméleti gondolatainak összegzésében nem emlékezik meg külön a fejedelmasszony szerepéről.

Érdemes azonban tüzetesen megvizsgálni Lorántffy Zsuzsannának fiaihoz való viszonyát is. A családi élet mindig meghatározó volt Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György számára, még azt is feljegyezték a kortársak, hogy Rákóczi György Behlen Gábor tiltása ellenére, sőt haragját is magára vállalva 1621. január közepén hazatért a hadszíntérről a mindenórás felesége mellé. Első gyermekük, Zsigmond alig kétévesen halt meg, a második, kit Samukának vagy Samulkának becéztek, szintén kisgyermekkorában meghalt. Két másik gyermekük kora ismeretlen. Lorántffy Zsuzsanna számára, ahogy ő írta, legtöbb gondot a nehezen írányítható, 1621. január 3o-án született György jelentette, legtöbb örömét az 1622. július 14-én világrajött éleseszű Zsigmondban lelte, legnagyobb boldogságot és korai halála miatt a legnagyobb szomorúságot a legfiatalabb, a hatévesen elhúnyt Ferkó jelentette. [40] Férje halála után azonban csak a két felnőtt fia, György és Zsigmond befolyásolta Lorántffy Zsuzsanna gondolkodását. A fejedelmi gyermekeket elveikhez híven tudatosan nevelték, kihasználva tehetségüket inkább katonaként Rákóczi Györgyöt s inkább politikusként az ifjabbat, Zsigmondot. Uralkodói nevelésre vall, hogy a sok peregrinus diák között éppen a Rákóczi ifjakat nem küldik külföldi iskolákba, hanem az erdélyi fejedelmi udvarban kapták meg a magas színvonalú tudásukat és műveltségüket. [41] I. Rákóczi György dinasztikus politikája nemcsak azt jelentette, hogy nagyobbik fia számára előre biztosította az erdélyi fejedelmi trónt, hanem fontos szerepet szánt a kortársak által is kiemelten tehetségesként számontartott Rákóczi Zsigmond számára is.

Férje halála után tehát Lorántffy Zsuzsanna Rákóczi Zsigmonddal Sárospatakra költözött. A magyarországi Sárospatak diplomáciai hídfőállássá vált. Nemcsak a Lengyelországba futó szálakat lehetett innen könnyen kézben tartani, hanem a magyarországi főméltóságokkal is rejtettebben lehetett kapcsolatokat kialakítani. Nemsokkal Patakra költözésük után Rákóczi Zsigmondnak már Pálffy Pál nádorral sikerült komoly kapcsolatot kialakítania, s a magyarországi és erdélyi érdeket hosszútávon egyeztetnie. S jó viszonyuk jeleként hosszas levelezés után a későbbi országbíró Nádasdy Ferenc is meglátogatta a sárospatakiakat. [42]

Lorántffy Zsuzsannának egy egészen új típusú politikát kellett megértenie. A váltani tudás képessége a koraújkori ember egyik legéletbevágóbb tulajdonsága volt. Lorántffy Zsuzsanna nemcsak megértette és elfogadta, hanem segítette is fia új politikáját. Erdély és a Rákóczi család jelentőségét jelzi a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok megélénkülése is. Talán egyik leglátványossabb jele Comenius sárospataki letelepedése. Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond többszöri hívására érkezett meg a neves gondolkodó, Comnenius Sárospatakra. [43] Újabb kutatások szerint azonban a kapcsolat felvétele fordított irányú volt, és a jelentős svéd, cseh, lengyel, angol kapcsolatokkal rendelkező Comenius kezdeményezte azt. [44] Miközben Comenius valóban jelentős virágzást indított el az erdélyi iskolai életben, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Comenius meghatározó politikai gondolkodója is volt a korszaknak. Hivatalosan az Erdélybe menekült cseh-morva testvéreket kereste fel 1650. évi megérkezésekor, de útja diplomáciai jelentőségű is volt. A kortársak lözül Comenius ismerte fel leghamarabb a vesztfáliai béke nagy tévedését, hogy a békeműből kimaradt Csehország, holott függetlenségi törekvésével éppen kirobbantója volt a nagy háborúnak. Erdély diplomáciai jelentőségét mutatja, hogy az új szituációban Comenius Erdélyt tekintette egy újtípusú politika kiinduló bázisának. [45]

1652-ben ünnepélyes körülmények között fényes esküvőt tartottak Sárospatakon. Ez alkalomból építtették az egyetértést és virágzó jövőt szimbolizáló, később egész mást szerepet kapó “sub rosa” szobát. Az esketést Comenius végezte. Rákóczi Zsigmond Pfalzi Henriettát vezette oltár elé. [46] Érdemes ennél az eseménynél, a házasságok kérdésénél egy kicsit elidőzni. Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György nemcsak családtagjai kiházasítására fordított nagy figyelmet, hanem a fejedelmi udvar jelentős családjainak házassági kapcsolatait is megpróbálták kézben tartani. S bár sokszor hivatkoztak rá, hogy szerelmi házasságot kötöttek gyermekeik, mégis politikai tanulságokkal szolgál György és Zsigmond esküvője. A későbbi II. Rákóczi György szintén fényes körülmények között tartotta 1643. februárjában esküvőjét. Az eseményre az összes jelentős magyar főméltóság, a lengyel király, de kis késéssel a császári udvar és a török szultán is elküldte követét. A menyasszony, Báthory Zsófia ekkor is jelentős, de éppen a Rákócziak által rehabilitált család tagja, ki katolikus vallásával több szempontból problémát is jelentett a protestáns fejedelmi család számára. [47] Rákóczi Zsigmond menyasszonya, Pfalzi Henrietta rokonsága viszont új távlatokat nyitott a Rákóczi család számára. Pfalzi Henrietta az 1619-ben II. Habsburg Ferdinánddal szemben cseh királlyá választott Pfalzi Frigyes lánya volt, aki a cseh felkelés leverése után családjával együtt Hollandiába menekült. Frigyes özvegye, Stuart Erzsébet a kivégzett angol király testvére volt, és svéd rokonsággal is rendelkezett. Korabeli hírek szerint a jóképű és jó képességű, de ami még inkább fontos, egyre nagyobb politikai jelentőségű Rákóczi Zsigmond még a svéd királynő kezére is sikerrel pályázhatott volna. [48] Ha ennek a korabeli pletykának nincs is valóságalapja, Pfalzi Henrietta jelenléte egészen új lehetőségeket adott a Rákóczi család és Erdély számára. Sajnos nem látható, hogy milyen eredményekre vezetett volna ez az új perspektíva, hiszen rövid időn belül Pfalzi Henrietta és Rákóczi Zsigmond is meghalt.

Lorántffy Zsuzsannának a szomorú gyász mellett is újra kellett gondolnia szerepét. Az újabb fordulat újabb politikát és magatartást kívánt. Amennyire lehetett, vitte tovább a Sárospatak központi helyzetéből ráháruló szerepet. Rákóczi Zsigmond esetében elmondható, hogy Lorántffy Zsuzsanna teljes egészében egyetértett vele, s reprezentációval és az új ara befogadásával is segítette fia politikáját; idősebb fiával, Györggyel való kapcsolata azonban korántsem mondható harmonikusnak. [49] Sőt Rákóczi György mint erdélyi fejedelem úgy élte meg, mintha anyja Sárospatakon, éppen a családi birtokok felhasználásával egyfajta ellenudvart hozott volna létre. Lorántffy Zsuzsanna valóban nem azonosult II. Rákóczi György nehezen megérthető, új kihívásokra felelő politikájával, holott az bizonyos tekintetben folytatása volt Zsigmondénak. A változás ugyanakkor éppen Erdély új nemzetközi helyzetéből fakadt. [50] Amint Comenius is érzékelte, Erdély az északkeleti politikai változások meghatározó állama volt, így a lengyel-svéd-orosz konfliktusba, ha státusát fent akarta tartani, Erdélynek is be kell avatkoznia, [51] hiszen Erdély hagyományosan jelen volt a térség politikájában. [52] De ami újdonság a korszakban, az éppen a térség meghatározó hatalmi tényezőjének, az Oszmán Birodalom helyzetének megváltozása. A vesztfáliai béke nyomán átrendeződő európai poltikai erőtérben ismét időszerűvé válik nemzetközi összefogással a török kiűzése. Ennek realitását a Porta is hamar átlátta, s már a nemzetközi béketárgyalások megindulásával egyidőben támadást indított a Földközi-tengeren, a Velence birtokában lévő Candia megszerzéséért.

A helyzet értelmezéséhez ismét egy korabeli röplapot hívnék segítségül. A “Kriegs-balett” című, 1643-ban Frankfurtban kiadott allegórián Európa nagyhatalmai láthatók egy táncjelenetben, ahol éppen megpróbálnak egy ritmusra mozogni, de még mindig jól kivehető módon, a két nagy szembenálló szövetség csak egymással karol össze. [53] Franciaországot a gyermekkorú XIV. Lajos képviseli, Svédországot a már halott, de az ország jelentőségét meghatározó Gusztáv Adolf jeleníti meg, a kép közepén a svájci kantonok láthatóak, akik szintén be akarnak kerülni a békeszerződésbe. A kép szélén, szinte megfigyelőként ott látható jellegzetes magyar főnemesi viseletben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem is. Szorosan mögötte pedig egy török basa áll, érzékeltetve azt, hogy Erdély kulcskérdés egy esetleges török elleni akcióban. S Erdély nem vehet részt a török szövetségeseként egy törökellenes nemzetközi háborúban. Ezt az új helyzetet érzékelte jól a katonaként nevelt II. Rákóczi György, és ez volt az a politikailag ingoványos terület, ahová már nem szívesen követte fiát Lorántffy Zsuzsanna. Amint az erdélyi társadalom egésze sem tudta elfogadni azt a rosszul kommunikált és a hagyományos erdélyi politikának ellentmondó lépést, hogy Lengyelországot 1657-ben nem megsegíti, hanem megtámadja az erdélyi fejedelem és hadserege. [54]

Nehéz objektívan megítélni az 1657-1660 közötti helyzetet, hiszen forrásaink jórészt az eseményekben aktívan szereplők tollából maradtak fent. Szalárdy János Siralmas krónikája, vagy Medgyesi Pál kinyomtatott prédikációi ugyanis leginkább azt tükrözik, hogy Sárospatakon ténylegesen egyfajta “ellenudvar” működött. Hiszen I. Rákóczi György bizalmi emberei, az új fejedelem által elhanyagolt “régi jó tanácsadók” Lorántffy Zsuzsannától kaptak támogatást. [55] Szalárdy János 1662 és 1664 között írt műve annak ellenére is II. Rákóczi György–ellenesnek mondható, hogy krónikájába beillesztette a fejedelem által kiadott propagandaanyagokat is. [56] Medgyesi Pál politikai véleményét tekintve meglepőnek tűnik, hogy Lorántffy Zsuzsanna engedélyezte udvari lelkészének határozottan II. Rákóczi György– ellenes, az erdélyi hadsereg pusztulására írt 5. Jajjának, 1657 szeptemberében elmondott prédikációjának kinyomtatását is. Lorántffy Zsuzsanna ellenezte II. Rákóczi György lengyel hadjáratát, és azt is hiába kérte a fejedelem, hogy anyja a családi vagyonnal segítse a tatár fogságba esett erdélyi sereg kiváltását, mellyel talán megőrizhette volna II. Rákóczi György belpolitikai bázisát. Mégsem mondhatjuk, hogy Lorántffy Zsuzsanna teljesen eltávolodott volna fiától, II. Rákóczi Györgytől.

II. Rákóczi György részletes katonai és diplomáciai beszámolót küldött anyjának is a lengyel hadjáratról, mint ahogy előzetesen is kikérte véleményét a tervezett lépéséről. [57] Lorántffy Zsuzsanna kézben tartotta a sárospataki propagandát, például fia hadjáratának elindulásakor, I. Rákóczi György 1644-es hadjáratához hasonlóan elrendelte, hogy minden egyes győzelemkor rendeljenek el hálaadó istentiszteletetet. S udvari lelkészével, Medgyesi Pállal is szembefordult, mikor úgy érezte, hogy a Rákócziak érdekeit sértőek Medgyesi túlpolitizált prédikációi. A legnehezebb időkben, amint a levelezésükből is kitűnik, Lorántffy Zsuzsanna a nagy labirintusban utat kereső fia mellé állt. Azonban nem mérhette fel, hogy mennyire megingott II. Rákóczi György fejedelemsége, s szerencsére már nem érte meg a bukást. [58]

1660. április 18-án, házassága évfordulóján Lorántffy Zsuzsanna elhunyt. Sárospatakon helyezték végső nyugalomba. Halála egy korszak végét is jelentette. A szászfenesi csatatéren halálos sebesülést szenvedett fia, II. Rákóczi György június 6-án követte őt. Erdély történetében, a fejedelemség nemzetközi jelentőségében és mozgásterében is új korszak következett.

Mennyire értette meg Lorántffy Zsuzsanna az idők szavát, mennyire tudta felmérni nő létére a korabeli Magyarország és Erdély nemzetközi jelentőségét, mennyire értette meg a korabeli sok alternatívát számbavevő politikát?

Egy értékválsággal terhes időszakban született, ahol a korszerű tudásnak szerves része volt az új eszmék befogadásának képessége is. Lorántffy Zsuzsanna valóban képes volt a politika terén is elfogadni és megértetni az új gondolatokat, új magatartási típusokat. Egyrészt élte a hagyományos női életét, fejedelmasszonytól elvárt módon a szokásoknak megfelelően udvarában nemesi lánykák nevelkedtek, úrasztali terítőket hímezve készültek fel a feleségi szerepre. A fejedelemasszony maga is együtt dolgozott Lorántffy címeres terítőkön a hímzőasszonyokkal. [59] De felkészítette a lányokat a gazdálkodásra is, ahogy kellett. Illő módon házasította ki féltestvérét, Lorántffy Katát [60] , vagy adta férjhez a későbbi erdélyi fejedelemhez, az ifjú Apafi Mihályhoz feleségül Bornemissza Annát. Bornemissza Anna nemcsak példásan vezetett gazdasági számadáskönyvével vitte tovább Lorántffy Zsuzsanna nevelését, hanem a férje mellett hű társként és véleményalkotóként jelenlévő fejedelemasszonyként is. De az ő mintáját követte, konfliktusaik ellenére, csak katolikus asszonyként menye, Báthory Zsófia is.

Ha Lorántffy Zsuzsanna vallásos életét vizsgáljuk, meglepően fogékonynak tűnik az újra. Még férjével, I. Rákóczi Györggyel is szembehelyezkedve pártolja az Angliából friss eszmékkel, puritán szellemiséggel hazatérő udvari lelkészeket. [61] Asztalánál kisebb hitviták alakulnak ki jeles egyházi személyek részvételével. Sőt saját maga által írt művét is kinyomtatta első női szerzőként. [62] Csak a korabeli Angliából hozhatóak példák hasonlóan bátor női próbálkozásokra. [63] S beavatkozott a protestáns egyházon belüli küzdelmekbe is. Határozottan véleményt nyilvánított – kegyúrként és egyházi tagként – a sárospataki egyházi életben, Tolnai János és Veréczi Ferenc konfliktusa idején. De modern volt abban is, hogy 1657-ben már özvegyként gondoskodott a Fogaras-földi román tannyelvű iskoláról, papokról és gyülekezetről. [64] A kor még értetlenül fogadja és pasquillusokban gúnyolja Lorántffy Zsuzsanna művét és vallásosságát. [65]

Végezetül utalni szeretnék előadásom címére. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony szerepét igazán csak akkor láthatjuk valóságosan, ha nemcsak kulturális befolyását, hanem politikai szerepét is számításba vesszük. S bár Erdélyben ténylegesen csak Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin volt rövid ideig a fejedelmi székben, mégis bátran kijelenthető, hogy az erdélyi fejedelmek feleségeire is figyelmet fordítottak, nemcsak a hazai, hanem a külföldi politikai életben is. [66] Szerepükről és udvarukról a korabeli német nyelvű újságok és hetilapok is beszámoltak rövid hírekben.

Lorántffy Zsuzsanna örömökben, de keserűségben is gazdag életet élt. De a végrendelete tanulsága szerint is “szüntelenül gondolkodván a világ állhatatlanságáról” mégis hosszú jövőben bizakodott. I. Lipót császárnál kint lévő kölcsöneit a katonaságra szánta, a haza oltalmára saját költségén tartott őrséget Ónod várában. Hatalmas vagyonáról részletesen, körültekintően rendelkezett. A kollégiumokról bőkezűen gondoskodott, a pataki skólában annyi mestert és classicus praeceptort rendelt, amennyit a szükség kíván; peregrinus diákról emlékezett meg. [67]

Lorántffy Zsuzsannára születésének 400. évfordulóján sokan emlékeztek. Legkedvesebb várában, Sárospatakon augusztusban kiállítás nyílt, ahol személyes tárgyai és saját kezével hímzett terítői is láthatóak voltak. Október elején nagyszabású tudományos konferenciával emlékeztek meg róla Sárospatakon. Mégis elmondható, hogy sok izgalmas részlet maradt személyével kapcsolatban rejtve előttünk, melyre a további szerencsés kutatást deríthet majd fényt.

---

[1] Az Orbis pictus kiadásairól: Johann Amos Comenius 1657/1957. Festschrift zur Comenius–Feier der Stadt Nürnberg am 16. Juni 1957 im Institut für Lehrerbildung Nürnberg anlasslich der 300. Widerkehr des Erscheinens der Didactica Magna und der in Nürnberg erfolgten Drucklegung des “Orbis pictus” Heinrich Kustmann Vortage

[2] Heinrich Kustmann 1957. 17. Johann Andreas Dobner 1667-től tanult jogot az altdorfi egyetemen. Vö.: Varga András: Az altdorfi egyetem magyar diákjai (1583-1718) In: Lymbus. Művelődéstörténeti Tár V. Szerk.: Monok István, Petneki Áron. Szeged, 1994. 10.

[3] Legújabb kutatások összegzése: Nők a magyar történelemben. Szerkesztette: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1987.

[4] A Jankovich Miklós gyűjteményből 1884-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Képcsarnokába került festménnyel kapcsolatos tudományos álláspontok legújabb összegzése: Basics Beatrix: Lorántffy Zsuzsanna portréi. In: Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. Szerkesztette: Tamás Edit. Sárospatak, 2000. I. kötet 217-221.

[5] A családi levelezést Szilágyi Sándor adta ki: Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna. Történeti család- és jellemrajz. Pest 1872.

[6] PÉTER Katalin: Lorántffy Zsuzsanna. In: Lorántffy Zsuzsanna Album. Sárospatak, 2000. 15-17.

[7] Détshy Mihály: Sárospatak vára a Rákócziak alatt 1616-1710. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 30. Sárospatak, 1996.

[8] Várkonyi Gábor: Dinasztikus politika Erdélyben 1640-1645. In: Várkonyi Gábor: II. Rákóczi György esküvője. Budapest, 1990. 89. 133.

[9] Nagy László: A “bibliás őrálló” fejedelem. I. Rákóczi György a magyar históriában Budapest, 1984. 44-88.

[10] R. Várkonyi Ágnes: “Felemeljük szemeinket az nagy hegyekre…” (Amit megőrzött, és amit továbbadott) In: Tanulmányok 2000. 26. .

[11] R. Várkonyi Ágnes 2000. 25-40. Heide Wunder: “Er ist die Sonn, sie ist der Mond” Frauen in der frühen Neuzeit. München 1992. 58-87.

[12] Richard van Dülmen: Kultur und Alltag in der frühen Neuzeit. I. Das Haus und seine Menschen. München 1999. 133-184. Paul Münch: Lebensformen in der frühen Neuzeit 1500 bis 1800. Berlin, 1998. 202-234.

[13] Michael Schilling: Bildpublizistik der frühen Neuzeit. Aufgeben und Leistungen des illustrierten Flugblatts in Deutschland bis um 1700. Tübingen 1990. 19-20.

[14] Theodor Hampe: Beiträge zur Geschichte des Buch- und Kunsthandels in Nürnberg. III. Ergänzungen und Nachträge zu der Abhandlung Paulus Fürst und sein Kunstverlag In: Mitteilungen aus dem Germanischen Nationalmuseum 1914/15. 3-127. Und 1920/1921. 137-170.

[15] Der Newe Allamodische Baum aller Jungen Damoisellen und Jungfrauen. In: Deutsche illustrierte Flugblätter des 16. und 17. Jahhunderts. 3. Theologica. Quodlibethica Hg. Von Wolfgang Harms, Michael Schilling, Albrecht Juergens, Waltraud Timmermann Tübingen 1989. 291.

[16] Németh S. Katalin: Fiktív német beszélgetések Magyarországról. (Johann Georg Schielen írásai, 1683) In: Irodalomtörténeti Közlemények 1994/1. 1-18.

[17] Dorothy Alexander – Walter L. Strauss: The German Single-Leaf Woodcut 1600-1700. A Pictorial Catalogue 2 Bde. New York 1977. I. 497. 502.

[18] Az olvasnitudás elterjedtsége és az olvasmányok minősége nehezen megfogható a társadalmi eliten kívül. Vö.: PÉTER Katalin: Az olvasó nő eszménye a 17. század elején In: A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerkesztette: Klaniczay Gábor – Nagy Balázs. Budapest, 1999. 323-332. De a magyarországi városok, elsősorban német polgárasszonyai is végrendelkeztek könyvekről: Szende Katalin: A város másik fele – a nők szerepe a magánéletében, a munkában és a közösségi szférában a késő középkori Soptonban és Pozsonyban In: A középkor szeretete 1999. 301-311.

[19] R. Várkonyi Ágnes 2000. 30-31.

[20] Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában Budapest, 1978. 34.

[21] May István: Az altdorfi egyetem magyar hallgatói. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 165-166. Friedrich Reimesch: Siebenbürgisch-deutsche Studierende an der Universität Altdorf aus den Matrikeln der Universität. Siebenbürgische Vierteljahrschrift 64. 1941. 74-75. Szabó Miklós – Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521- 1700. Szeged 1992. (Fontes Rerum Scholasticarum 4.) Varga András 1994. 1-19.

[22] R. Várkonyi Ágnes 2000. 28.

[23] Frau Hoeffart et Monsieur Alamode des 16. und 17. Jahrhundert Modekritik auf illustrierten Flugblätter. Ausstellung vom 21. Juni bis 19. Juli 1998. Staatliche Galerie Moritzburg Halle 1998.

[24] Heide Wunder 1992. 155-173.

[25] R. Várkonyi Ágnes 2000. 28-29.

[26] R. Várkonyi Ágnes 2000. 29.

[27] Nagy László 1984. 89-99.

[28] Szilágyi Sándor: Lorántfy Zsuzsanna. In: Rajzok és tanulmányok I. 26-261.

[29] Détshy Mihály: Az építtető Lorántffy Zsuzsanna. In: Tanulmányok 2000. 7-21.

[30] PÉTER Katalin 2000. 9-15.

[31] S. Lauter Éva: Főúri kertek és reprezentáció a 17. században. In: Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Szerkesztette: R. Várkonyi Ágnes és Kósa László Budapest, 1993. 87-104. Stirling János: Magyar reneszánsz kertművészet a XVI-XVII. században. Művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1996.

[32] Nagy-Tóth Ferenc: Fodorpataki László: Tündérkertész. Lorántffy Zsuzsanna kertészeti jelentősége In. Tanulmányok 2000. 123-140.

[33] R. Várkonyi Ágnes: Akiknek megszólaltak a füvek. In: Pelikán a fiaival. Budapest, 86-104.

[34] R. Várkonyi Ágnes: Akiknek megszólaltak a füvek. 95. R. Várkonyi Ágnes, 2000. 35-36.

[35] Tarnóc Márton 1978. 24-26.

[36] PÉTER Katalin 2000. 43.

[37] R. Várkonyi Ágnes: Comenius és a vesztfáliai béke Európája In: Europica varietas – Hungarica varietas Budapest, 1994. 62-75.

[38] Makkai László: Az 1644. évi hadjárat. In: Magyarország története. 3/1. Főszerkesztő: Pach Zsigmond Pál, Szerkesztő: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1985. 920-925.

[39] R. Várkonyi Ágnes: Erdély és a vesztfáliai béke (I. Rákóczi györgy politikájához) In: Srcipta manent Budapest, 1994. 187-198.

[40] PÉTER Katalin 2000. 36-45. R. Várkonyi Ágnes 2000. 29-30.

[41] PÉTER Katalin: A magyar romlásnak századában Budapest, 1975. 63-64.

[42] PÉTER Katalin 1975. 81-87.

[43] Tarnóc Márton 1978. 37-38.

[44] PÉTER Katalin 2000. 48-50.

[45] R. Várkonyi Ágnes 1994. 62-75.

[46] PÉTER Katalin 1975. 70-80.

[47] Várkonyi Gábor: A katolikus menyasszony, Báthory Zsófia és II. Rákóczi György szerelméről In: Tanulmányok 2000. 79-91.

[48] PÉTER Katalin 2000. 46-47.

[49] PÉTER Katalin 2000. 64-66.

[50] R. Várkonyi Ágnes: A “kereszténység Achillese” In: Europica varietas 76-90.

[51] Az erdélyi seregek lengyelországi hadjáratáról és előzményeiről: Erdély és az északkeleti háború. Levelek és okiratok II. Közzétette Szilágyi Sándor. Budapest, 1891. Gebei Sándor: II. Rákóczi György: erdélyi fejedelem külpolitikája (1648) Eger, 1996.

[52] R. Várkonyi Ágnes: Erdély és az európai hatalmi egyensúly. In: A tűzvész tanúi. Budapest, 1995. 145-159.

[53] Gross Europisch Kriegs-Balet, getanzet.. kiadva: Illustrierte Flugblätter aus den Jahrhunderten der Reformation und der Glaubenskämpfe. Bearbeitet von Beate Rattay Hg. Von Wolfgang Harms. Ausstellungskatalog Coburg, 1983. 100. 206-207.

[54] Lukács Zs. Tibor: A korabeli propaganda és II. Rákóczi György megítélése. In: AETAS 1995/1-2. 69.

[55] Lukács Zs. Tibor 1995. 73-78.

[56] Szalárdi János: Siralmas magyar krónika. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Szakály Ferenc. Budapest 1980.

[57] Gebei Sándor: Lorántffy Zsuzsanna és a lengyelországi hadjárat (1657) In: Tanulmányok 2000. 262- 263.

[58] R. Várkonyi Ágnes 2000. 36-37.

[59] Pocsainé Eperjesi Eszter: A Lorántffy hímzőműhely úrihímzés úrasztali terítői a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában In: Tanulmányok, 2000. 141-145.

[60] Horn Ildikó: Lorántffy Kata In: Tanulmányok 2000. 67-91.

[61] Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Budapest, 1911. Császár Ákos: Medgyesi Pál élete és működése Budapest, 1911. Köpeczi Béla: Medgyesi Pál és a “megalkuvó” presbiterianizmus In: Tanulmányok 2000 109-114.

[62] Fehér Erzsébet: Az első magyar nőíró: Lorántffy Zsuzsanna In: Tanulmányok 2000. 205-215.

[63] Petrőczi Éva: Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál In: Tanulmányok 2000. 115-128.

[64] Lázár Sándor: Lorántffy Zsuzsanna fogarasi iskolája In. Tanulmányok 2000. 187-192.

[65] Lorántffy Zsuzsanna ellen írt gúnyvers (1642) In: Külömb-külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert. Pasquillusok a XVII-XVIII. századból. Válogatta, szerkesztette, utószóval és jegyzetekkel ellátta: Lőkös István. Budapest, 1989. 18.

[66] PÉTER Katalin: Milyenek voltak az erdélyi fejedelemasszonyok? In: Tanulmányok 2000. 7-24.

[67] Végrendeletét kiadta: Szilágyi Sándor: A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése Budapest, 1875. 594-605. Végrendeletéről: R. Várkonyi Ágnes 2000. 37-38.